Diana Castillo
Nem mondom, elég kellemes volt a fiú karjaiban lennem. Persze sokáig nem tartott a pillanat, mert egy rikácsoló hang megzavart minket.
- Pablo szerelmem hol vagy? - A Pablo nevű srác ijedtében elengedett, én pedig a földre huppantam. Na igen ezt nevezem én lovagiasságnak. Elkezdtem dörzsölni a sajgó pontot, majd felálltam.- A barátnőd? - kérdeztem, miközben egyik lábról a másikra támaszkodtam zavaromban.
- Sajnos igen. Maleny az én barátnőm és előre is bocsi, ha azt fogja hinni, hogy megcsalom őt veled. Mindig ezt csinálja, ha beszélgetek egy lánnyal.
- Ugyan nem gond. De ha beszól akkor pofán csapom! - nevettem, de Pablo inkább nem szólt semmit. Végszóra megérkezett a Maleny névre hallgató ébenfekete hajú rikácsológép.
- Te meg ki vagy és mit akarsz a pasimtól? - rivallt rám, de én szóra sem méltattam.
- Maleny meddig akarod még ezt csinálni? - kérdezte tőle Pablo, majd karon fogta a lányt és elmentek, de előtte még villantott rám egy sármos mosolyt. Miért kell a jó pasiknak foglaltnak lenniük? Csak lenne egy olyan, aki jól nézz ki és nincs idegesítő barátnője, mint például ez a Maleny. Meg lennék nélküle az tuti. Morcosan mentem be a szobámba és levágtam magamat az ágyra. Ha ezek után valaki hozzám mer szólni, én biztosan lekeverek neki egyet. Szánalmas helyzetbe kerültem, de ez van. Igazából nagyon vágytam már arra, hogy hazamenjek. Na nem azért, mert annyira találkozni akarok, a drága mostoha anyámmal, csak szeretnék végre a saját ágyamban aludni, Meg aztán mégis csak jobb, ha nem vagyok elzárva a civilizációtól. Ezért fantasztikus eszemnek hála úgy döntöttem, hogy kerüljön bármibe, én még ma elhagyom az iskolát.
Alicia Ferro
Miután jó alaposan telepakoltam magamat paradicsomos spagettivel, ideje volt, hogy egy kis sétát tegyek az iskolában Georgina társaságában természetesen. Esküszöm, ha ő nem lenne, akkor már rég a saját lábamon hagytam volna el az iskolát. Sajnos a családi helyzetem ezt nem engedheti meg. Mivel az idegesítő, idegbeteg anyám nemrég hozzáment, egy nagyon gazdag pasashoz, ezért engem totálisan elhanyagol. Annak a férfinak van egy velem egykorú lány, akit még sosem láttam, de nem is akarom. Nem kell, hogy jó testvérek módjára bambán vigyorogjunk egymásra.
- Alicia hallottad a nagy hírt? - zavart meg a gondolatmenetemben, a barátnőm.
- Miféle hírt?
- Nem már, te még komolyan nem hallottad?
- Ha hallottam volna, akkor nem kérdezek vissza Einstein!
- Isabel és Matteo újra egy pár és ezt maga Isabel osztotta meg velem!
- Ugye ez most valami vicc? Az a hülye képes volt visszamenni, ahhoz az egoista bunkóhoz?
- Nagyon úgy tűnik! Persze ez téged nem érdekelhet, hiszen ki nem állhatod Matteo Balsano - t! Valósággal irtóznál attól, ha a megszokottnál közelebb kerülnél hozzá, vagy ha elkezdene érdeklődni irántad! - alig vártam már, mikor hallgat el. Amikor ilyeneket mond, legszívesebben meg tudnám fojtani. Hogy jön ő ahhoz, hogy kritizálja Balsano - t? Először is, az az én feladatom, másodszor is nem szabad megítélni az embert első vagy sokadik látásra. Egyszerűen nem így működik!- Na jó, én inkább megyek, mielőtt hülyeségekkel tömnéd tele a fejemet! - hátradobtam a hajamat és visszamentem a szobámba. Csalódott voltam, méghozzá nagyon is. Matteo vajon miért békült ki Isabel - el, ha tegnap még elküldte a francba? Az emberek érzései valóban pillanatról pillanatra változnak? Engem miért érdekel ez? Hiszen nem érzek semmi Matteo Balsano iránt... vagy mégiscsak? Nem az egyszerűen lehetetlen! Ő egy okoskodó és nagyképű alak, aki imádja pofára ejteni a lányokat, én pedig nem leszek egy, az újabb hódításai közül. Vigyen el inkább a halál, mint sem, hogy beleszeressek ebbe a majomba.
Diana Castillo
Úgy döntöttem nem várok tovább és még a mai nap folyamán itt fogom hagyni ezt az iskolának nevezett börtönt. Ha az apám kihajít az utcára, az sem érdekel, csak jussak végre ki innen! Megvártam, a délutánt, olyankor ugyanis mindenki elvonul tanulni, vagyis senki sem tartózkodik a folyosókon. Az egészet tökéletesen megterveztem, már csak kivitelezni kellett. Bepakoltam mindent a bőröndömbe, majd azzal együtt távoztam is a szobából. A szökési kísérletemmel az egyetlen gond mindössze az volt, hogy a bőröndöm van vagy 10 kiló, amit át kellene emelni a vasrácson, én viszont nem vagyok hozzá elég erős. Na mindegy, majd valahogy megoldom. Miután sikeresen eljutottam a hátsóbejáraton keresztül a főbejáratig, ki kellett találnom, hogyan játsszam ki a rendszert. A CIA - tól lophatták az ötletet, ezért olyan szuper a védelmi rendszerük.
- Ez így nem fog menni! - ijedtemben hátra fordultam és Pablo - val találtam szemben magamat. Na már csak ő hiányzott nekem!
- Rajta vagyok az ügyön!
- Nem félsz, hogy beköplek a dirinél?
- Még a nevemet sem tudod. Kétlem, hogy bármit is mondhatnál neki!
- Elismerem, te nyertél! Nem kellene egy plusz segítség? Úgyis nagyon unatkozom itt.
- Nem félsz, hogy a barátnőd el látja a bajodat?
- Ennyit megér! Szóval a bőröndödet kell átpakolni ugye?
- Nem lenne rossz ötlet! Viszont Einstein, itt szuper titkos védelmi rendszer működik, szóval esélyünk sincsen.
- Egy próbát azért megér! - felkapta játszi könnyedséggel a bőröndöt, majd áthajította a rácskapu túl oldalára. Az viszont nem jutott eszébe annak a zseninek, hogy ez bizony beindítja a riasztót.
- Diana Castillo, már megint szökni próbálsz? - és most vagyok csak igazán bajban, pontosabban vagyunk!
